Amikor először találkoztunk, az első benyomásunk az volt, hogy különböző nyelvet beszélünk. Amikor elkezdtünk együtt dolgozni, akkor kiderült, hogy sokmindenben mások vagyunk: más gondolkodás, más ritmus, amit képviseltünk. És ahhoz is más út vezetett, ahogy csapatokkal és vezetőkkel dolgozunk. Mégis — már az első közös csoportmunkánkban, ahol résztvevőként ültünk, aztán a közösen vezetett folyamatokban is megjelent egy felszabadító egymásra hangolódás.
Nem azért, mert ugyanazt gondoltuk.
Hanem mert ugyanazt kerestük.

 

Mindketten abban hittünk (és hiszünk ma is), hogy a csapatfejlesztés nem módszertani trükkökből, hanem kapcsolati minőségből áll.
Hogy egy csapat akkor tud valóban szintet lépni, amikor létrejön egy tér, ahol kimondhatóvá válik az is, amit amúgy nehéz kimondani.
Minden változás ott kezdődik, ahol a valóság végre megjelenhet.

Mit hozunk szakmailag – külön és együtt?

A munkánk alaprétegei különbözőek, mégis ugyanarra a pontra futnak össze.

 

Eszter legfőbb szakmai alapelvei az alábbiak:

1. A tudatosítás ereje. Gestalt szemléletben dolgozik: a változás akkor indul el, amikor meglátjuk és elfogadjuk azt, „ami van”.

2. Meg­tartó, biztonságos tér építése. Olyan konténert hoz létre, ahol a halkabb hangok és kockázatos gondolatok is helyet kaphatnak.

3. Az ellentétek integrációja. Nem a konfliktusmentesség a cél, hanem az eltérések dinamikájának megtartása és felhasználása.

4. Bizalom a csapat erőforrásaiban. Nem tanácsadóként ül be a térbe, hanem felfedező társként — a csapat saját megoldási képességébe vetett bizalommal.

Izabella szakmaisága az alábbi elvekre alapul:

• A kapcsolódás a valódi közös gondolkodás vivőanyaga. A beszélgetés, a diagnózis, a fejlesztés csak ott működik, ahová előbb megérkeztünk emberként.

• Holisztikus és rendszerszemlélet. Nem az egyén problémáját látjuk, hanem az egész rendszer dinamikáját — az összefüggéseket, amelyekben az egyén mozog.

• Az érzelmek integrálása. A munkahelyi működés nem steril: érzelmekre épül. Akár tudtatos erre egy szervezet, akár nem, az érzelmi energiák meghatározzák a munkatársak hatékonyságát. Ezeket lehet integrálni, vagy hagyni, hogy alakot öltsenek frusztrációk formájában.

• Szakmai és személyes önazonosság egysége. A munka és a magánélet nem két külön világ. A hitelesség nem szerep, hanem működésmód.

Mit teszünk hozzá egymáshoz? – Egymásra hangolódásunk

Ahogy telt az idő, egyre világosabb lett, hogy nem ugyanazt csináljuk — és pont ettől működünk jól együtt. A közös munkáink során azonban rengeteget tanultunk egymástól.

Eszter beemelte a közös munkamódunkba az itt és most fizikai szinteken is manifesztálódó erős fókuszát, a testérzetek finom érzékelését, amit kiválóan erősít Izabella bodywork háttere. Ez egyre nagyobb teret kap a közös munkában, amit felszabadítóan támogat a játékosság és spontaneitás bátor megélése Eszter engedélyei nyomán.

Izabella hozott egy tiszta érzelmi szótárat, ami a felismerésen túl a megnevezéshez és a tudatosításhoz is komoly mankó. Erre csak ráerősít az a jelenlét, ahogy Eszter a saját érzései megjelenítése által példát mutat a sebezhetőség tiszta viselésének képességéből.

Eszter intuitív mezőmunkának, Izabella rendszerszemléletnek hívja a sokféle egymásrahatás elismerését és tudatosítását.

Mindezek összerendezését pedig kiválóan megtámogatja, ahogy Izabella gyorsan felismeri a térben megjelenő mintázatokat és ezt a szervezetfejlesztésből hozott erős strukturáló gondolkodás által letisztultan megjeleníti.

 

Egyikünk a tér dinamikáját térképezi fel — másikunk azt, ami a dinamika mögött mozog.

Egyikünk a rendszert látja felülről — másikunk az áramlást belülről.

És amikor ez a két nézőpont találkozik, valami közös születik:
a közös látásmód, amely a legfőbb szakmai meglátásokat és szemléleteket ötvözi saját megéléseinkkel a Team Compass-ban.

Kik inspiráltak minket? – A szakmai gyökereink emberi nyelve

A közös szakmai credo több évtizednyi tanulásból, terápiából, képződésből, saját élményből és kutatásból született.

 

Izabella beemelte a gondolkodásunkba az asszertív kommunikáció kétféle szemlétetét: Rosenberg és Gordon munkásságát – akik megtanították, hogy a kapcsolódás az alap, és a kommunikáció akkor működik, ha mindkét fél megőrzi a méltóságát és a tiszteletet benne. Mentálhigiénés oldalról és Rosenberg és Gordon mestereként alapként jelenik meg a feltétel nélküli elfogadás kultúrája: a megélésekkel nincs mit vitatkozni. 
Brené Brown sokat tanított nekünk arról, hogy a sebezhetőség nem gyengeség, hanem kapu az őszinteséghez és ezen keresztül a valódi kapcsolódáshoz.
Amy Edmondson pedig tudományosan bizonyította, amit mi is éreztünk belül: pszichológiai biztonság nélkül nincs csapatműködés. Ujjongva találtunk rá munkásságára.

 

Eszter behozta a szellemiségünkbe Fritz és Laura Perls, Staemmler, Buber gondolatait, akik a kapcsolati tér, a dialógus és az itt és most valódi erejét tették láthatóvá.
Hellinger, Nelles, Féderer Ágnes megerősíti a rendszer- és a mezőszemléletet, amit képviselünk a modellben és a közös munka terében is.
Adam Kahane, aki felszabadítóan ír arról, hogy a konfliktus és a kapcsolat egyszerre fontos — és egyszerre tartható. Ez nagy fellélegzés és AHA-pillanat volt mindkettőnk számára.

 

Ezek a gondolkodók nem csak elméleti keretekeket adtak, hanem nyelvet ahhoz, amit addig csak éreztünk.

Közös szakmai credo-nk esszenciája

A sok megélésünk végül egyetlen mondattá sűrűsödött bennünk: 

 

A csapat akkor működik jól, ha a hasonlóságokat és a különbözőségeket, valamint a megéléseket energiává tudja alakítani.

Nem akkor, amikor mindenki egyetért.
Nem akkor, amikor nincsenek konfliktusok.
Hanem akkor, amikor a különbözőségek kimondhatóak, és ezekből párbeszéd, megértés és irány születik.

Ahol előbb van kapcsolódás.
Ahol biztonság van a kimondásra.
Ahol a csend is érték.
Ahol az érzelmek nem gátak, hanem jelzések.
Ahol az „itt és most” és a rendszer megjelenhet.

 

Brené Brown szavai tették számunkra is világossá: mindez ugyanannak a tengelynek a két oldala — az önazonosság és az odatartozás dinamikája.

Ez a szemlélet lett a Team Compass magja.

Miért fontos mindez?

Mert hiszünk abban és látjuk, hogy

A sikeres csapatok nem születnek - tudatosan épülnek.

 

Olyan térben, ahol a különbözőségek nem elválasztanak, hanem összekötnek bennünket. Pont úgy, ahogyan minket is.