Csapatokkal való munka során gyakran szembeötlik, hogy nem mindenki ugyanúgy kapcsolódik a csapathoz. Van, aki ritkábban szól, kevésbé érdeklődő vagy aktív, míg más szívesen kerül a középpontba. Fejlesztő szakemberként gyakran látni ilyet. A Team Compass Csapatleltár megalkotásakor megfoghatóvá és a csapat számára is transzparenssé akartuk tenni ezt a jelenséget, ami nem pusztán az eltérő személyiségjegyekről szól. Tapasztalataink szerint ezzel, azaz az Odatartozás faktorral, továbbá az Önazonosság faktorral való csapatszintű munka mélyen megmozgatja a vezető és a csapattagok kíváncsiságát, és mély, nyílt, konstruktív beszélgetéseket indít el.

A Team Compass Csapatleltár Odatartozás faktora a csapat megtartó erejét és kohézióját méri. Vizsgálja, hogy sérül-e a tagok odatartozása, ha hibáznak, ha gyengébben teljesítenek, ha keresztkérdésekkel állnak elő, és kell-e másnak mutatkozniuk azért, hogy a csapat befogadja őket? Választ ad arra, hogy mennyire fontos szempont ebben a csapatban az egymással való kapcsolat.

 

Az odatartozás faktor 9 állítást tartalmaz, ebből 4 a pszichológiai biztonság mutatóban is kifejti hatását, valamint 4-5, illetve 1 állítás az egyéni, a csapat és a szervezeti szintre is hat.

A legfőbb gondolati háttér

Brené Brown munkássága a témában megkerülhetetlen. Számos kutatással járta körbe az odatartozásért vállalt áldozatot és a valódi odatartozás érzését. Megállapításai a pszichológai biztonságot juttatják eszünkbe:

“A valódi összetartozás nem tétlen. … Olyan gyakorlat ez, amelyhez sebezhetőnek kell lennünk, muszáj kellemetlenül éreznünk magunkat, és meg kell tanulnunk, hogyan legyünk együtt másokkal anélkül, hogy önmagunkat feladnánk. Mind vágyunk a valódi összetartozásra, de hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy tudatosan besétáljunk a nehéz helyzetekbe is.”

(Brené Brown, Bátran a vadonba, 41. oldal)

 

Az odatartozás faktor szorosan összekapcsolódik az önazonosság faktorral. Mintha egy érem két oldaláról beszélnénk: mennyire látnak engem ebben a csapatban? És mennyire fogadnak be úgy, miközben olyannak látnak, amilyen valójában vagyok? A nálunk nagyobb entitáshoz való tartozás velünk született vágyát emberként - baráti, családi és munkahelyi kapcsolatokban gyakran úgy elégítjük ki, hogy megfelelünk és igazodunk, ami paradox módon megakadályozza azt, hogy valódi önmagunkként odatartozzunk, hiszen lemondunk a véleményünkről, az önkifejezésről, és elsősorban a kulturáltság és, vagy a tolerancia hiánya miatt félünk vitatkozni. Brené Brown szerint az odatartozás igénye sosem lehet erősebb az egyén önmaga iránt mutatott önelfogadásánál, sőt arra jut, hogy minél magasabb az önazonosság megélése, annál magasabb az odatartozás élmény. A valódi kapcsolatok és közösségek nem a változtatásra, hanem az autentikus énünk megélésére épülnek. (Brené Brown, Bátran a vadonba, 35. oldal, idézet a szerző Élj szívvel- lélekkel! című könyvéből).

 

A csapat iránti elköteleződés Patrick Lencioni piramisának harmadik szintjét képviseli, azt állítja, hogy az igazi elköteleződés nem létezhet egészséges vita és konfliktus nélkül. A Team Compass gondolatisága az elköteleződést mélyebb szükségleti szinten, az odatartozás szükségleteként fogalmazza meg. A csapathatékonyságot támogató egészséges vitának és konfliktusnak éppen a  stabil odatartozás és a megfelelő pszichológiai biztonság tud megfelelően megágyazni.

Tapasztalataink

Az eddig felvett - Pszichológiai biztonságot is mérő - felmérések elemzése alapján, az alábbi megállapítások tehetők:

• a Pszichológiai biztonság és az Odatartozás értéke viszonylag szorosan korrelál egymással (a felvett 15 releváns felmérés esetében 12 esetében 5%-on belüli a különbség, és a maradék 3 esetében sem több 8%-nál),

• a 85% feletti Odatartozás érték esetén a megfigyelések alapján is alátámasztható, hogy nincsenek jelentős, az együttműködést akadályozó konfliktusok a csapatban.

• azon esetekben, ahol a csapatok ismételt adatfelvételt kértek, megfigyelhető, hogy a team coaching folyamat hatására az Odatartozás értéke nőtt, vagy azon esetekben, ahol eleve 85% feletti volt, stagnált.

Miért fontos a modern csapatokban az odatartozás megélése? 

Az elmúlt évek gazdasági krízisei felgyorsították a munkaerőpiaci mozgásokat és a világunk különféle bizonytalanságai fokozottabb biztonságkeresésre intik a munkavállalókat. Az izoláció evolúciósan az egyik legnagyobb veszélyforrás: aki egyedül marad, elpusztul. Dr. Kirstin Neff (az emberi fejlődés és kultúra tanszékének docense, az oktatáspszichológiai tanszék munkatársa a Texas Egyetemen, író, és az önegyüttérzés téma egyik legismertebb kutatója) azt állítja, hogy az izoláció és a közösséghez tartozás az emberi jóllét egyik legkevésbé kutatott, de az egyik legjelentősebb területe.

 

A biztonságérzet több helyről táplálkozhat: van, aki magasabb fizetésben, stabilabb szervezetben, vagy egy olyan csapatban találja meg, ahol átélheti, hogy emberként és szakemberként is ő fontos. A mai cégek számára kétségtelenül versenyelőnyt jelent a munkapiacon a maradásra hívó szervezeti kultúra, melyben a csapatoknak nagy szerepe van.

A céghez és a munkacsapathoz való erős odatartozás érzés mellett könnyebb megtartani a munkavállalókat. A közvetlen napi munkakörnyezet, munkacsapatok szerepe ebben jelentős. 

 

Ezen kívül azt is látjuk, különféle tanulmányokból és kutatásokból (pl. a Google Arisztotelész Projektje), hogy az inkluzív kultúra jobb teljesítményre sarkallja a legkülönbözőbb összetételű csapatokat is. Azaz az odatartozás, a csapat kiemelkedő megtartóereje a szervezet számára piaci előnyt is jelent. Egy olyan világban, ahol az Y-Z és a felnövekvő generációk rekordsebességgel váltanak munkahelyet, kulcsfontosságú, hogy az odatartozás érzése mennyi idő alatt tud kialakulni. 

 

Ha szeretnéd megtudni, hogy a te csapatodban hogy áll az Odatartozás, lépj velünk kapcsolatba!